Vállalkozás és vállalkozó egyetemek – Tanulságok a Corvinus Egyetem reformjaiból
Abstract
Az egyetemi oktatás, kutatás és a kapcsolódó szolgáltatások egyre inkább „magánjavakká” válnak a hagyományos „közjavak” koncepcióval szemben. Ezt a trendet heves viták kísérik, amelyek hatással vannak az egyetemek működésére. Ezek közé sorolható a vállalkozói szellem terjedése a felsőoktatási ágazatban. Tanulmányunk célja, hogy ezt a folyamatot alaposabban megvilágítsa. A vállalkozói szakirodalom klasszikusa, Schumpeter szerint a vállalkozó az, aki szembe megy a fő áramlattal. A termelési tényezők újszerű összekapcsolása jellemzi a vállalkozást, miképpen minden változtatást, így a reformokat is. Clark korai kutatásai rávilágítottak a vállalkozó egyetemek jellemzőire, amelyek főleg új, viszonylag kis intézmények voltak. A vállalkozó egyetemeket öt indikátorral jellemezte. Ebből a koncepcióból kiindulva két irányban indultunk el. Először a közgazdasági irodalomhoz fordultunk és olyan további indikátorokat (megfogalmazásokat) kerestünk, amelyek hatással lehetnek a felsőoktatásra. Másodszor bemutatunk néhány híres nagy egyetemet, amelyek sikeres vállalkozási esetei alapján újabb indikátorok tárhatók fel. Ezeket az indikátorokat egy táblázatba foglaltuk, amely alapján jellemeztük a Budapesti Corvinus Egyetem történetének két markáns reformfolyamatát, valamint az elmúlt időszak „lehetett volna reform” szakaszát. A vizsgált időszakok kb. öt évig tartottak és az események között 20 év telt el. Meglepő módon, arra a következtetésre jutottunk – legalábbis a Corvinus Egyetem esetében –, hogy a szocialista időszakban megvalósított két reform inkább volt vállalkozói szellemű, mint a későbbi piacgazdasági környezetben kezdeményezett reformok. A magyarázatot egyrészt az általános társadalmi-gazdasági környezetben véltük felfedezni, amely nem igazán támogatta az ilyen reformkezdeményezéseket, másrészt a karizmatikus vezető hiánya, vagy kudarca vezetett ehhez a helyzethez.
Entrepreneurship and entrepreneurial universities – Lessons from the reforms of the Corvinus University of Budapest
University education, research and other services are increasingly becoming private goods as opposed to the traditional public goods concept. This trend is a highly debated process, and its consequences for the universities are unquestionable. One of the consequences may be the diffusion of entrepreneurship in the higher education sector. The aim of the paper is to highlight some of the characteristics of this process. Starting with the classics of entrepreneurship literature, Schumpeter defined the entrepreneur as somebody who goes against the stream. A new combination of production factors is the soul of the entrepreneurship, and of any changes such as university reforms. Earlier research by Clark shed light on the environment of emerging entrepreneurial universities, which happened to be mainly new, relatively small universities. He found five indicators that are components of entrepreneurial universities. Taking this concept as a point of departure, we extended it in two directions. First, we go back to the economics literature and collect several other indicators/ statements about entrepreneurship that are also worth considering in higher education. Second, we present a number of successful entrepreneurial cases of large top universities, looking for other indicators. Summarizing these indicators in a table, two reforms of the Corvinus University of Budapest and its predecessors are discussed. Both of the reform process lasted about five years and there was a gap of 20 years between the two processes. We come to the surprising conclusion that, at least in case of the Corvinus University of Budapest, the two reforms in the socialist period were more entrepreneurial, than the reforms we are experiencing now in a market economy environment. The explanation for this situation is twofold: the general socioeconomic environment is not really supportive for reform initiatives, and there is a lack (or failure) of charismatic leadership.
