A tajvani oktatási rendszer – kiút a közepes jövedelmi csapdából

Abstract

Tajvan fantasztikus gazdasági fejlődést produkált az 1950 óta eltelt időszakban. Elmaradott agrárországból fejlett tudásalapú gazdasággá vált, miközben – gyakorlatilag páratlan módon – a társadalmi egyenlőtlenség alig nőtt.3 Ami a gazdasági növekedés mértékét illeti, míg 1951-ben 154 USA dollár volt az ország egy főre jutó GDP-je, s 1961-re ez alig 164 dollárra nőtt, 1971ben már 451 dollár volt, 1981-ben már 2 721, 1991-ben 9 136 és 2001-ben pedig már elérte a 13 448 dollárt. A tajvani GDP 2011-ben már meghaladta a 20 000, 2016-ban pedig elérte a 22 540 dollárt.4 Vásárlóerő paritáson mérve a tajvani GDP 2015-16-17-ben rendre 48 000, 49 000 és 49 800 USA dollár volt (2017-es nemzetközi dollár paritáson).5 Amsden találó megfogalmazásával: „Tajvan egyike azon kevés nem szocialista országnak, amely Japán után a legnagyobb szegénységből eljutott a fejlett világba. S mindezen túl (…) a jövedelemkülönbségek sokkal kisebbek Tajvanon, mint a többi szegény piacgazdaságban.” [Amsden, 1979: 341] Tajvan azon kevés országok egyike, amely sikeresen túljutott a közepes jövedelmi csapda (lásd a keretes írást!) oly sok fejlődő ország számára leküzdhetetlen nehézségein. Ehhez nyilván nagyban hozzájárul a tajvani oktatási rendszer folyamatos fejlődése is – ennek legfontosabb jellemzőit mutatja be írásunk.

Taiwanese Education System – escape from the middle income trap

Taiwan went through a fantastic economic development since 1950 from an underdeveloped agricultural country to a knowledge-based economy while social inequality remained on the same low level, which is one of a kind. Taiwan is one of the few countries that has managed to escape from the difficulties of middle income trap, which was achieved in a great part through the development of Taiwanese education system. In this study we present the main characteristics of the Taiwanese education system.