NÉHÁNY GONDOLAT A „GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS VERSUS EGYENSÚLY” DILEMMA TÁVLATI HATÁSAIRÓL

Abstract

Ha egyéb okok nem akadályoznák meg az elosztási szféra restrikcióját, akkor
a lakossági fogyasztásnál 3:1 arányban, a beruházásoknál 2:1 arányban
csökkenteni kellene a vásárlóerőt egy kisebb külkereskedelmi deficit eléréséhez. Ilyen mértékű vásárlóerő-kivonást technikailag csak erős inflációval
lehetne véghezvinni. Az infláció viszont egy újabb, gazdaságot romboló hatással járna. Ezek az összefüggések tapasztalhatók voltak a „Bokros-csomag”
következtében radikálisan lecsökkent reálbér és reálnyugdíj hatását követően
is. Ennek volt ugyan külkereskedelmi mérleget javító hatása, de nem tudott
átütő eredményt elérni, és csak addig tartott, amíg a gazdasági növekedés fel
nem lendült. E tekintetben már akkor is érzékelhető volt a gazdaság egyensúlyi és növekedési feltételei közötti diszharmónia, aminek oka részben az elégtelen kapacitások, részben az egyensúlyi követelmények szempontjából nem
szerencsés gazdasági szerkezet együttes hatása volt. Következésképpen nagyon durva restrikciónak kellene bekövetkeznie ebben a gazdasági szerkezetben ahhoz, hogy ideiglenes külső egyensúlyjavulást elérjünk.