A KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA FENNTARTHATÓSÁGA ÉS A SZABÁLYALAPÚ GAZDASÁGPOLITIKA

Abstract

A költségvetési pénzügyek irodalmában a fenntarthatóság koncepciója csak
az elmúlt két-három évtizedben került újra a vizsgálódás fókuszába. Ennek
oka kettős. Az 1960-as évek végéig a fegyelmezett fiskális politikai gyakorlat
nem igényelte annak állandó napirenden tartását. Csak az olajválságok idejére eső és azután állandósulni látszó költségvetési hiányok és a növekvő
államadósság-állományok, illetve az ezek okán erősödő adósságkockázat irányította újra a figyelmet a költségvetési fegyelem fenntartásának fontosságára. Ezt a változást a közgazdaságtudományi elmélettörténetben beállott gyökeres változás kísérte. Az aktív keresletmenedzsment bírálataként megfogalmazódó monetarista kritika, illetve annak radikálisabb újklasszikus változata, a politikai döntéshozókról (és így a diszkrecionális költségvetési politika
hatásosságáról) lesújtó véleményt fogalmazott meg, ami azután az aktív intézkedések korlátozásának irányába terelte a gazdaságpolitika alakítóit is. A
következőkben e kettős – a fiskális politikai gyakorlat és a közgazdasági elméletek területén bekövetkezett –fordulat bemutatására vállalkozunk az Akadémiai Kiadónál megjelenő Költségvetési pénzügyek – Hiány, államadósság,
fenntarthatóság című kötetünk bizonyos részeinek felhasználásával.