A GAZDASÁGI TELJESÍTMÉNYEK VÁLLALKOZÁSI MÉRETTŐL FÜGGŐ JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGON

Abstract

A mögöttünk hagyott két évtizedben – tetszik, vagy sem – a magyar gazdaság
1992. évi mélypontról történő kilábalásában, majd új növekedési pályára állásában meghatározó szerepe volt a hazai forrásokat kiegészítő külföldi befektetéseknek. Ennek természetesen ára volt: a tevékenységi struktúra (termékszerkezet) módosulása, a tulajdonosi összetétel radikális átalakulása, a
külgazdasági kapcsolatok irányultságának változása, a lakosság önfoglalkoztatási célú vállalkozásainak szaporodása, a gazdaságfejlesztés irányának
és ütemének cikk-cakkos mozgása, az állami szerepkör fokozatos leépülése.
Írásunk célja annak áttekintése, hogy a nemzetközi tőkeáramlás tendenciáinak módosulását követően – a Magyarországra érkező külföldi tőkebefektetések jelentős csökkenéséből fakadóan – a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú szereplők (kiemelten a hazai közép- és kisvállalkozások) milyen mértékben lehetnek alkalmasak a kieső teljesítmények pótlására, illetve a gazdasági
válság lecsengését követően milyen ütemű növekedést képesek biztosítani a
magyar gazdaság számára. A válaszok nagy valószínűséggel az Új Széchenyi
Terv szempontjából sem közömbösek. Az írást a szerkesztőség vitairatnak
szánja és szívesen ad teret a témával kapcsolatos vélemények kifejtésének.