KARL MARX ÉS KARL MENGER NÉHÁNY GONDOLATA A PÉNZ EREDETÉRŐL

Abstract

Kisebb bizonytalankodás után a legtöbb közgazdászhallgató a pénz funkcióinak felsorolásába kezd, ha megkérdezik, hogyan határozná meg a pénz
fogalmát. A gyakorlatiasabb, vagy a számvitel iránt elkötelezettebb diákok
esetleg felidézik a banki mérleget és – részben helyesen – a pénzt kötelezettségként helyezik el benne. Mintha azonban még mindig egy kicsit pironkodnánk, hogy nem találjuk a megfelelő definíciót. És ez már így megy évszázadok óta. Jelen tanulmányban két XIX. századi közgazdász – Karl Marx és
Karl Menger – néhány pénzelméleti következtetését igyekszem összehasonlítani, figyelembe véve az általuk képviselt közgazdasági elmélet alapvető eltéréseit. A mára általánosan elfogadottá váló szubjektív értékelmélet és a kissé
elfeledett munkaérték-elmélet látszólag teljesen eltérő feltevéseire alapozva a
két gondolkodó egészen hasonló eredményre jutott. Számukra a pénz nem
egy egyszerű eszköz, sem követelés és kötelezettség, ahogyan most elkönyvelnénk, hanem áru. Eredetét nem állami törvényekből vezetik le, hanem társadalmi konszenzus során létrejött jelenségnek tekintik a pénzt, ami fölötte
áll a törvényeknek, eredendően nem jelképet testesít meg, hanem különleges
jószágként válik alkalmassá értékjel kifejezésére.