AZ IPARI KÖRNYEZETSZENNYEZÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK MIKROÖKONÓMIAI ELMÉLETE II.

RÖVID ÉS KÖZÉPTÁVÚ ELEMZÉS

Abstract

Miután a cikk első részében (az előző számban) a szerző áttekintette, hogy a
szennyező vállalat rövid távon a termelés visszafogásával, középtávon pedig az
end-of-pipe típusú szűrőberendezések felállításával miként reagál az egyes gazdaságpolitikai szabályozásokra, a cikk második részében a hosszú távú alkalmazkodást elemzi. A mikroökonómiai modell kiterjesztésével belátható, hogy hosszú
távon csak akkor javasolható hatékony gazdaságpolitika, ha az externálishatárköltség-görbe alulbecsült. Emellett, amennyiben a határprofitgörbe is alulbecsült,
akkor a kvótaszabályozás, ha pedig a határprofitgörbe felülbecsült, akkor a környezetvédelmi adóztatás vezet társadalmi értelemben hatékonyabb eredményhez.
A modell segítségével áttekinti továbbá a szerző az általánosabb eseteket is, nevezetesen, amikor az MNPB- és MEC-görbék eltérő meredekségűek. Egyértelmű és
minden időtávra kiterjedő gazdaságpolitikai javaslat csak abban az esetben
fogalmazható meg, amikor a határprofitgörbe felülbecsült, az externálishatárköltség-görbe pedig alulbecsült. Az államnak célszerű ezért a vállalattal megbecsültetni mindkét görbét, majd célravezetőbb Pigou-adóval szabályoznia.