A MEGSZOKOTT KERETEK CSAPDÁJÁBAN GONDOLATOK AZ EURÓPAI UNIÓ 2014–2020 KÖZÖTTI KÖLTSÉGVETÉSI KIADÁSAIRÓL

Abstract

Ezúton is szeretném köszönteni Palánkai Tibort 75. születésnapja alkalmából,
hiszen ez a folyóiratszám az ő munkássága előtt tiszteleg. Tibortól szakmailag és
emberileg is nagyon sokat tanultam az elmúlt két évtized során. Bármily meglepő, de a legmélyebb emlékeket a külföldi konferenciákon együtt eltöltött napok
jelentik számomra. Leginkább az Európai Bizottság és az ECSA által évente egyszer Brüsszelben megrendezett „globális” Jean Monnet-konferenciákon való részvétel (jó volt ott lenni, amikor 2010-ben ő kapta meg a Jean Monnet-díjat); vagy a
Lisszaboni Civil Fórumban résztvevő partneregyetemeken Lisszabonban, Augsburgban, Stuttgartban vagy Barcelonában szervezett workshopok hagytak kitörölhetetlen emlékeket. A szakmai kérdések megvitatása mellett ezek az utazások
teremtettek a megszokott mindennapi munkán túl különleges alkalmat a kötetlen
beszélgetésekre. Ezeket a tapasztalatokat szívesen őrzöm emlékezetemben.
Ebben a cikkben az egész európai integrációs folyamat szempontjából jelentős
kérdéskör: az uniós szinten működő közös költségvetés kiadási oldalának
2014–2020 közötti kereteit vizsgálom. Bár kétségtelen, hogy számos megoldatlan
probléma a bevételi oldalhoz kapcsolódó ügyek rendezetlenségéből is eredeztethető, ennek elemzésére most terjedelmi okok miatt nem térünk ki. Az uniós szintű
költségvetéssel szemben támasztható általános elvi megfontolások elemzése után
a 2014–2020 közötti költségvetési keret fő kiadási tételeihez kapcsolódó elmozdulásokat értékelem, rámutatva arra, hogy az új elnevezések mögött alapvetően a
régi tartalom húzódik meg, s most is elmaradt a radikális átalakítás.