A BARNABY RICH-SZINDRÓMA A XXI. SZÁZADBAN

A FIGYELEM, MINT SZŰKÖS JÓSZÁG

Abstract

A gazdaság dematerializálódásával, a termelés és szolgáltatások testreszabásával, az emberek közötti közvetlen interakciók sűrűsödésével és nem utolsó
sorban a tranzakciók virtuális térbe helyeződésével rohamosan nő a gazdasági folyamatokban termelődő információtömeg. Az információáradat újfajta
szűkösséget, ezáltal újfajta egyensúlytalanságot teremt: az információk és az
elsajátításukhoz, feldolgozásukhoz szükséges figyelem közötti rés szakadékká
tágul. A figyelemért, mint sajátos szűkös jószágért vívott verseny egyre hevesebb. A közgazdaságtan művelői azonban későn ismerték fel e probléma horderejét, s a legtöbb figyelemhiánnyal, illetve információs túlterheléssel foglalkozó cikk még ma is a menedzsmenttudományi folyóiratokban lát napvilágot. A közgazdaságtan nem tartott lépést az információkhoz való hozzáférés
drámai változásával és a Big Data probléma következtében előálló elméleti
kihívásokkal. Kevés kivételtől eltekintve a szakma nagyjából ugyanúgy kezeli modelljeiben a hiányos információk problémáját, mintha még mindig az
internet és az adatbányászati módszerek kifejlődése előtt lennénk. Az információs aszimmetria a túlburjánzó információk ellenére sem tűnik el, csak
merőben más formákat ölt az internet korában, mint 50–60 évvel ezelőtt.
A figyelem ökonómiája ma még inkább a kérdések felvetésénél tart, semmint
jól védhető tételek, állítások megfogalmazásánál. A szerző célja, hogy felhívja
a figyelmet e progresszív kutatási terület: az információs túlterhelés elméleti
relevanciájára, kiemelve, hogy az adatok túlburjánzása nemcsak teher,
hanem lehetőség is, és a túlburjánzó adattömeget a folyamatosan tökéletesedő adatbányászati módszerek segítségével korábban megoldhatatlannak
tűnő közgazdasági problémák megoldásra lehet használni.