A 2014–2020-AS KOHÉZIÓS FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁNAK HAZAI VÁLLALÁSAI AZ UNIÓS KÖTELEZETTSÉGEK SZORÍTÁSÁBAN

Abstract

A 2014–2020-as programozási időszak jogszabályi kialakításában az Európai Bizottság eredeti szándéka a minőségi és hatékony felhasználás volt,
amelynek eszközrendszerét hosszú előkészítési folyamat során dolgozták ki a
tagállamokkal. A tematikus forrásallokációban és abszorpciós ütemezésben
is szigorodott felhasználás nem segítette elő a tagállami sajátosságokhoz
illeszkedő, rugalmasabb programkialakítást, sem annak időbeni előrehaladását. A tartalmi megoldásokban is korlátozott tagállamok még bonyolultabb, és előzetesen átláthatatlanabb feltételek közé szorultak, ugyanakkor az
intézményrendszeri kialakítások tekintetében ez a szigor kevésbé tapasztalható. Utóbbi jelenség azonban sok esetben nem javítja a felhasználást, ha szélsőséges változtatásokkal vagy bonyolult kialakítással terhelt. A hazai programozási tartalmakat, és intézményrendszert az uniós elvárások és lehetőségek
tükrében bemutató tanulmány láttatja azokat a szűk keresztmetszeteket,
amelyek között Magyarországnak (is) maradnia kell a fejlesztési források
elnyerése, és a nettó pozíció érvényesítése érdekében.