A GAZDASÁGI KORMÁNYZÁS VÁLSÁGA A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓBAN

A GLOBÁLIS POLITIKA LEHETETLEN SZENTHÁROMSÁGA SZEMSZÖGÉBŐL

Abstract

Az Európai Unió a világgazdaság egyik legfontosabb integrációja. A benne megvalósuló gazdasági integráció szorossága megfelel annak a szintnek, amit Rodrik
hiperglobalizációnak nevez. Az elmélet szerint a politika szintjén egyszerre nem
valósítható meg a demokratikus politikai döntéshozatal, a teljes világgazdasági
integráció, illetve a nemzetállam. A trilemma feloldása három módon lehetséges: a
demokrácia kiiktatásával a megoldás az arany kényszerzubbony, ahol a piaci
mechanizmusok veszik át az állami gazdaságpolitika szerepét; a globális kormányzás megvalósulása esetén a szuverén nemzetállamok tűnnek el a nemzetközi rendszerből; végül a Bretton Woods kompromisszum esetében a globalizáció
útjába állítanak akadályokat. A szerző a modellt az európai integrációra, ezen
belül a Gazdasági és Monetáris Unióra alkalmazza. Érvelése szerint, ha fent kívánjuk tartani az integráció szorosságát, erősíteni kell az integráció szintjén a gazdasági kormányzást, ami pedig csak a tagállami szuverenitás rovására mehet. Ez –
ami a GMU esetében leginkább a fiskális föderáció erősítését jelenti, megnövelve az
integráció költségeit –, egy többsebességes Európa kialakulása irányába hathat.