Változó idők – a reálgazdasági szempontok korunk monetáris politikájában

Abstract

Tamással kapcsolatos legélénkebb emlékeim – pénzügy szakos hallgatóként –
a Közgázos éveimre, majd a jegybanki közös időszakra datálódnak. Az alábbi
rövid írásom leginkább ezen utóbbi, közös évekhez kapcsolódik. Jegybanki munkáimban a kezdetektől fogva részt vehettem az MNB makrogazdasági és döntéselőkészítői munkáiban. Ezen feladatoknak a „csúcspontját” a Monetáris Tanács
számára tartott prezentációk és azt követő konzultációk jelentették, melyekben
a legnagyobb kihívást jelentő hozzászólásokat több alkalommal is Bánfi Tamás
Monetáris Tanácstagtól kaptuk. Észrevételeiben rendre a szigorúan az inflációs
cél elérésére fókuszáló monetáris politikát vette össztűz alá. Megállapítása szerint a döntések előkészítésében sokkal nagyobb súlyt kellene adni a reálgazdasági
megfontolásoknak. Egy olyan gazdaságban, ahol a fegyelmezetlen költségvetési
politika időről időre jelentős mértékű inflációs sokkokat generált, az önmagában
az inflációra fókuszáló jegybank monetáris eszközökkel azt nem lesz képes kompenzálni. Ugyanakkor a laza költségvetési politika és szigorú monetáris politika
a lehető legrosszabb kombináció egy felzárkózni kívánó kis, nyitott gazdaság számára. Most már tudjuk, hogy nagyon sok megfontolandó igazság volt ezen állításokban. És azt is látjuk, hogy a nemzetközi és a hazai monetáris politika is képes
volt tanulni a válság előtt elkövetett hibákból.