Bánfi

Abstract

Tamást még agráros koromban láttam először az egyetemen és már akkor is legendásan szigorú tanár hírében állt. De ennek a szigorúságnak az emlegetése már
akkor is együtt járt a szakmai tudás elismerésével. Közelebb PM-es koromban
kerültünk egymáshoz, amikor a Tépett Vitorlák című könyvem előhírnökének, az
egyetemi disszertációmnak az előkészítésekor beszélgettünk sokat az államháztartás dolgairól. Addig én Tamásról mindig mint monetáris, pénzelméleti gururól hallottam, de akkor kiderült számomra, hogy hasonlóan tájékozott elméleti és
gyakorlati oldalról egyaránt az államháztartás ügyeiben. Akkoriban kezdődött,
hogy elkezdtem rendszeresen tanítani a pénzügy szakon költségvetési, adózási
kérdésekről. Innentől datálható, hogy gyakran nyílt lehetőségem Tamással eszmét
cserélni a világ dolgairól. Volt tíz percem az egyetemen. Beugrottam a tanszékre.
Kérdés - válasz. „Itt van Tamás? Igen, menj be nyugodtan.” Aztán a 10 percből
gyakran egy óra lett a „szép”, barna kanapén. Mindig úgy éreztem, hogy gazdagabban távoztam.