A piac morális határai: a neorepublikanizmus gazdaságtana

Abstract

A 2008-as világválság után megkérdőjeleződött egy szinte konszenzusközeli állapot, amely
a megelőző két-három évtizedben formálódott és a szabadpiaci kapitalizmus univerzális
értékeit és terjedését hirdette. Bár a korunk kapitalizmusát ért kihívás elég nyilvánvalóan
jelentkezett, még nem látni, hogy e kapitalizmus milyen változások irányába mozdul. Vagy
egyszerűen nem változik: túléli a közelmúlt kríziseit, és a megszokott módon „üzemel”
tovább, ahogy a nemzetközi nagyvállalatok, a hozzájuk kötődő politikai elitek és államapparátusok, valamint a fogyasztói társadalom mindennapi praxisai ezt megkívánják [Crouch 2011]. Bár a globális kapitalizmus mindennapi praxisai változatlannak látszanak,
a piac és morál kapcsolatát tárgyaló publikációk számának növekedése azzal kecsegtet,
hogy a közgondolkodásban is helye van a reflektív kapitalizmuskritikának. Írásomban egy
olyan eszmeáramlat gazdaságtani törekvéseinek rekonstrukciójára teszek kísérletet, amely
mélyen beágyazódott az európai és atlanti politikai hagyományba, ugyanakkor a kortárs kapitalizmus hibáival és visszaéléseivel szemben igyekszik megfogalmazni kritikáját.
A neorepublikánus szerzők mindenekelőtt az önrendelkezés és önkormányzás szabadságából, a politikai egyenlőség eszméit érvényesítendő tesznek javaslatot olyan gazdaságpolitikai intézkedésekre, mint a munkahelyi demokrácia, a progresszív fogyasztási adó vagy az
állampolgári alapjövedelem.