Hogyan segíthet az empirikus, kísérleti fejlődésgazdaságtan a globális szegénység felszámolásában?

How Can Empirical and Experimental Development Economics Help Eradicate Global Poverty?

Abstract

Hungarian

A globális szegénység felszámolása érdekében végzett kutatómunka eredményeképpen 2019-ben Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer nyerték el a közgazdasági Nobel-díjat. A díj egyszerre volt a fejlődésgazdaságtan elismerése és visszaemelése a közgazdaságtudomány főáramába, valamint annak a mostanra széles körben elterjedtté vált kutatási módszernek, a randomizált kontrollált kísérleteknek a befogadása, amellyel lehetővé vált a szegénység természetének empirikus kutatása és megértése. A módszer kritikusai egyebek mellett azt hangsúlyozzák, hogy a fejlődés problémájának megértésében nemhogy nem mellőzhető a makroszintű perspektíva, de egyenesen szükségszerű, különösen ha a közgazdászszakma a közpolitika-formálás szintjén is értelmezhető ajánlásokat kíván megfogalmazni. Vajon a randomizált kontrollált kísérletekkel végzett kutatások valóban ignorálják a „nagyképet”, valóban ellehetetlenítik a globális szegénység felszámolása területén folytatott diskurzus közpolitikai célú formálását? Esther Duflonak a megszólalásai nem ezt bizonyítják, sőt ennek épp az ellenkezőjét mutatják. A kisközösségek szintjén végzett empirikus kutatási eredményeket igenis át lehet fordítani makroszintű cselekvési programmá, mindezt úgy, hogy a közgazdaságtan nyelvét nem beszélő tömegek is értsék azokat.

English

The 2019 Nobel Memorial Prize in Economic Sciences was awarded to Abhijit Banerjee, Esther Duflo, and Michael Kremer for their experimental approach to alleviating global poverty. This recognition simultaneously validated development economics, reintegrating it into the mainstream of economic science, and institutionalized the now-widespread methodology of Randomized Controlled Trials (RCTs), which has enabled the empirical investigation and understanding of the nature of poverty. Critics of this method emphasize, among other points, that a macro-level perspective is not only indispensable for understanding the challenges of development but is fundamentally necessary—especially if the economics profession seeks to formulate actionable recommendations at the level of public policy. Do research projects conducted through randomized controlled trials truly ignore the "big picture," and do they inherently obstruct the shaping of discourse for policy purposes in the field of global poverty alleviation? Esther Duflo’s public engagements and contributions suggest otherwise; in fact, they demonstrate the opposite. Empirical research findings obtained at the community level can indeed be translated into macro-level action programs, doing so in a manner that remains accessible even to those who do not speak the specialized language of economics.