A makroökonómiai dinamikák sokkal gyorsabban változhatnak, mint korábban gondoltuk

Abstract

James H. Stock a Foreign Affairs 2020. március-áprilisi számában megjelent cikkében amellett érvel, hogy az elmúlt években az Egyesült Államokban zajló gazdasági változások szükségessé tették a közgazdaságtani modellek néhány központi elemének felülvizsgálatát. A szerző ezen megállapítását négy egymáshoz kapcsolódó fejleményből vezeti le: a természetes reálkamatláb csökkenéséből, a megújuló energiák árának eséséből, a tartósan 2% alatti inflációból, illetve a COVID-19 okozta gyors gazdasági összeomlásból és részleges felépülésből. Mérési módtól függetlenül megállapítható, hogy a természetes reálkamatláb (r*) az Egyesült Államokban és más fejlett országokban körülbelül 1,5-2,5 százalékponttal csökkent az elmúlt két évtizedben. Ennek fő okai nem egyértelműek. Egyesek a gazdaságilag aktív népesség elöregedését, mások a magas kínai megtakarítási rátát hangsúlyozzák, valamint olyan tényezők is felmerülnek, mint a produktivitás alacsony növekedése, vagy a magas jövedelemkülönbségek. Bármi is az ok, ilyen alacsony r* mellett már nem biztos, hogy érvényes az a tétel, hogy a kormányzat nem halmozhat fel túl sok adósságot, mert az a kamatfizetések miatt adósságválságba taszítaná az államot. Amennyiben ugyanis a GDP növekedése meghaladja a kormányzat által fizetendő kamatot, úgy elméletben az adósságot a végtelenségig lehet görgetni, miközben az a GDP egyre kisebb hányadára csökken. Ezzel természetesen óvatosan kell bánni, ugyanis nem láthatjuk előre, hogy mikor kerül a GDP növekedése az r* szintje alá, főleg úgy, hogy a természetes reálkamatláb csökkenésének nem ismerjük pontos okait