A makroökonómiai dinamikák sokkal gyorsabban változhatnak, mint korábban gondoltuk

Stock, James H.: The Rate Debate – Rethinking Economics in the Age of Cheap Money. Foreign Affairs, C. évf., 2021. 2. sz. pp. 174-184.

Abstract

James H. Stock a Foreign Affairs 2020. március-áprilisi számában megjelent cikkében amellett érvel,
hogy az elmúlt években az Egyesült Államokban zajló gazdasági változások szükségessé tették a
közgazdaságtani modellek néhány központi elemének felülvizsgálatát. A szerző ezen megállapítását négy
egymáshoz kapcsolódó fejleményből vezeti le: a természetes reálkamatláb csökkenéséből, a megújuló
energiák árának eséséből, a tartósan 2% alatti inflációból, illetve a COVID-19 okozta gyors gazdasági
összeomlásból és részleges felépülésből.
Mérési módtól függetlenül megállapítható, hogy a természetes reálkamatláb (r*) az Egyesült
Államokban és más fejlett országokban körülbelül 1,5-2,5 százalékponttal csökkent az elmúlt két
évtizedben. Ennek fő okai nem egyértelműek. Egyesek a gazdaságilag aktív népesség elöregedését, mások
a magas kínai megtakarítási rátát hangsúlyozzák, valamint olyan tényezők is felmerülnek, mint a
produktivitás alacsony növekedése, vagy a magas jövedelemkülönbségek. Bármi is az ok, ilyen alacsony
r* mellett már nem biztos, hogy érvényes az a tétel, hogy a kormányzat nem halmozhat fel túl sok adósságot,
mert az a kamatfizetések miatt adósságválságba taszítaná az államot. Amennyiben ugyanis a GDP
növekedése meghaladja a kormányzat által fizetendő kamatot, úgy elméletben az adósságot a végtelenségig
lehet görgetni, miközben az a GDP egyre kisebb hányadára csökken. Ezzel természetesen óvatosan kell
bánni, ugyanis nem láthatjuk előre, hogy mikor kerül a GDP növekedése az r* szintje alá, főleg úgy, hogy
a természetes reálkamatláb csökkenésének nem ismerjük pontos okait