AZ ÁRUPIACOK SZABÁLYOZOTTSÁGA ÉS A MUNKATERMELÉKENYSÉG NÖVEKEDÉSE

Abstract

A termelékenységgel foglalkozó hagyományos elméletek alapján az alacsony
munkatermelékenységű országok a tőke
és a know-how beáramlása következtében egyre inkább felzárkóznak azon országokhoz, amelyekben magas az egy főre jutó hozzáadott érték mutatója. Az elmélet ezen irányú eredményét az empíria jól visszaigazolta egészen az 1990-es
évek közepéig, amikor az európai termelékenység egyre közelebb került az amerikai termelékenységi szinthez. A '90-es
évek második felében azonban a termelékenységi mutatók közeledése nem oly
mértékű, mint ahogy azt az elméleti
tézisek alapján elvárnánk. Az adott időszakban mind Európa, mind az Egyesült
Államok szabad információ és tőkeáramlással jellemezhetők, mégis míg az amerikai termelékenység esetében – főleg az
információtechnológiai befektetések
folytán – rohamos növekedés figyelhető
meg, addig az európai termelékenységről ez nem mondható el, annak ellenére
sem, hogy a legutóbbi adatok tükrében
az Egyesült Államok veszített ilyen irányú előnyéből. Számos magyarázattal
próbálkozhatunk a jelenség megértésére: az európai munkaerőpiac mobilitásának relatív korlátozottsága; az amerikai
egyetemi és üzleti szféra eredményesebb
együttműködése; a termékpiacok eltérő
szabályozottsága, azáltal, hogy egy kevésbé versenybarát piacszabályozás csökkentheti a versenytársak általi fenyegetettséget, következésképp csökkentve a
vállalati szféra szereplőinek termelékenységnövelő technológiák bevezetésére irányuló ösztönzöttségét