Washingtoni konszenzus helyett washingtoni konfúzió?

A Világbank „Gazdasági növekedés az 1990-es években: a reformok tapasztalatai” című kiadványa nyomán

Abstract

Dani Rodrik e tanulmányában a Világbank egy nemrég megjelent és meglepően
önkritikus, a washingtoni konszenzust felülvizsgáló kiadványát elemzi. A John
Williamson által washingtoni konszenzusnak elnevezett gazdaságpolitikai recept
szerint a szegény országoknak a dinamikus és fenntartható gazdasági növekedéshez makrogazdasági stabilizációra, liberalizációra, deregulációra és privatizációra
van szükségük. A Nemzetközi Valutaalap
és a Világbank hitelei nyújtásához feltételül szabta a washingtoni konszenzus pontjainak végrehajtását, és ennek következtében egy sor reform indult Latin Amerikában, Afrikában, illetve a volt szocialista országokban. Az intézkedések azonban nem
egészen azokkal a hatásokkal jártak, amelyekre számítani lehetett. Számtalan kritika fogalmazódott meg a reformrecepttel
kapcsolatban, így felmerült a washingtoni
konszenzus megújítása, felváltása.