A TUDÁSALAPÚ NÖVEKEDÉS LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI A MAGYAR GAZDASÁGBAN

Abstract

A tanulmány értékeli, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája mennyire
szolgálta a tudásalapú növekedés kibontakozását, és javaslatot tesz innovációpolitikai súlypontokra. A tudásalapú növekedés kritériumának a piacon a
GNI részeként realizált tudásalapú extrajövedelmet tekinti. Úgy ítéli meg,
hogy a kis- és középvállalkozások alacsony K+F és innovációs aktivitásának
legfőbb oka a hazai tudástartalommal fejlesztett termékek piacra jutásának
korlátozott volta (a termelési szerkezet és államháztartási kereslet túlzott importorientáltsága), ezért a vállalkozási K+F ráfordítások lényeges növekedése
csak a hasznosulási feltételek javulásnak eredménye lehet. Az originális innovációk piacának építése, ami a kutatás-fejlesztésnél költségesebb és hosszabb
feladat, jelenleg a TTI-politika figyelmén kívül esik. A hasznosításra szolgáló
K+F támogatási források esetében a kormányzat eltért a források kiszámíthatóságának, a keresletvezérelt támogatáspolitikának az innovációs törvényben meghatározott elvétől, elmaradt a programok és projektek értékelése.
Ilyen és hasonló okok miatt a TTI-politika súlyos hitelvesztést szenvedett.
A tanulmány a tudásalapú növekedés fő szegmensének a kis- és középvállalkozások réspiaci pozíciójú originális innovációit tekinti, amelyeknek a globális piacra jutását a hazai referenciapiacok megteremtésével, demonstrációs
projektekkel kell segíteni.