VÁLSÁGKEZELÉS ÍRORSZÁGBAN

Abstract

Írország a 90-es évek neoliberális világrendjének „mintaországa” volt, amelyet
nálunk is előszeretettel tekintettek példaképnek. Pedig a figyelmes elemzés
számára már régóta világos lehetett, hogy Írország sikere nagyrészt „importált”, hogy GDP-jének és exportjának növekedése, miként a foglalkoztatási viszonyok javulása is a külföldi működőtőkének köszönhető. A válság amerikai
mintára, bár attól függetlenül érte a szigetországot: ugyanazzal a mechanizmussal létrejött, de „saját” ingatlanpiaci boom pukkant ki 2008-ban Írországban. Ez a világpiaci (amerikai) növekedés megtorpanásával együtt azonnal, és
az eurózónában a legsúlyosabban éreztette hatását. A legfőbb válságtényezők:
a munkanélküliség felszökése és a költségvetés súlyos egyensúlyzavara. A költségvetés rendkívüli mértékben függ a külföldi vállalatok tevékenységétől, adóitól, így azok aktivitásának csökkenése azonnali súlyos hiányt okozott, amit
csak az eladósodás felpörgetésével (kötvénykibocsátással) tudtak orvosolni. Az
ír kormány válságkezelése 5,5 milliárd eurós bankmentő csomagból, az egyik
legnagyobb ír bank államosításából, valamint költségvetési megszorító csomagból áll, ami a kiadáscsökkentésen túl leginkább a bérből és fizetésből élők
adóterheinek növekedését jelenti. A fellendülés ismét csak a világpiac, elsősorban az amerikai vállalatok tevékenységének élénkülésétől várható.