Túlélő kiúttalanságok a vállalatirányításban

(Kritikus értekezés a vállalatkormányzás gyengeségeiről)

Abstract

A tanulmány a vállalatkormányzási rendszer működési zavarainak mélyebb
okaival foglalkozik. Amikor a tulajdonos-vállalkozó által birtokolt klasszikus
vállalatirányítási modellt felváltotta a tulajdonlás és működtetés elválasztásán
alapuló képviseleti vállalatvezetés, akkor szembe kellett nézni a tulajdonos szerepének vállalatirányításbeli relativizálódásával, a tőkeműködtető hatalmának
növekedésével, s az igazgatótanácsi irányítás korlátaival. A gondolatmenet első
fejezete eszmetörténeti áttekintést ad a tulajdonosi és tőkeműködtetői motívumok
változásáról és az azokat vizsgáló elméleti megközelítésekről. A vállalatok társasági formában történő szerveződésével a vállalat tulajdonlása irreleváns koncepcióvá válik. A második rész az igazgatótanácsok vállalatirányítási szerepét taglalja, s feltárja a tartósan hatékony vállalatkormányzás kialakulásának korlátait.
A szerző az igazgatótanács morális felelősségének fontosságát az Enron vállalat
idevonatkozó negatív tapasztalataival illusztrálja. A harmadik fejezet a hatékony
kockázatviselés gazdátlanná válását mutatja be azt hangsúlyozva, hogy a kockázatmenedzselés nem épült be szervesen a vállalati szervezetbe, ami egyértelmű
vállalatkormányzási gyengeség. A negyedik rész a részvényesi értékmaximalizálás
elvét szembeállítja az érdekhordozói veszteség minimalizálásával. A tanulmány
szerzője nyugtalanítónak tartja azt az eszmei zavart, ami az értékmaximalizációs
cél és az érdekhordozói modell közötti választhatóságot uralja. A kiterjedt szakirodalmi analízist követően – az elméleti rész zárásaként – a szerző pozitív modell
felvázolásával a vállalatkormányzási perspektíva kiúttalanságát exponálja.