Drivers behind the change of strategy-making, and its latest trends in the 21st century

Abstract

A stratégiaalkotás, mint a vállalatok jövőjét kigondoló, kialakító majd megvalósító tevékenység az elmúlt század második felének, virágkorát tekintve utolsó harmadának a „terméke”. Maga ezen összefoglaló elnevezés egy olyan evolúciós folyamatot fed le, amely a rövid távú (általában éves), pénzügyi központú tervezéstől a stratégiai menedzsmentig több fejlődési szakaszon ment keresztül. Eközben kialakultak azok az elméletek, modellek, eszközök, amelyek közül a legjelentősebbeket a stratégiai menedzsment paradigmáinak (is) nevezi az „utókor”. Hogy melyek ezek, minden bizonnyal vita tárgya lehet. Ezen rövid tanulmány Evans nyomán a Harvard-iskolát, a Porter nevével fémjelzett iparági vonzerő alapú gondolkodást, valamint az erőforrás alapú, a 90-es évek elején az alapvető képességekkel kiegészülő elméletet tekinti paradigmatikusnak [Evans, 2000]. Ma azonban már 2020-at írunk. Az említett paradigmák viszont több évtizeddel ezelőtt születtek. Ráadásul a világ bővelkedett olyan folyamatokban, eseményekben, jelenségekben, amelyek nem hagyták, nem hagyhatták érintetlenül a menedzsment-tudomány és gyakorlat, azon belül is a vállalatok jövőjét megcélzó és megvalósítani hivatott stratégiai menedzsment-tudomány és gyakorlat kereteit, téziseit és megoldásait. E kis dolgozat ezen felismerésből kiindulva – elsősorban- szakirodalmi források feldolgozásával – arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen fejlődési trendek érhetők tetten a stratégiai menedzsment rendszerében a XXI. században.