A modellek elsősorban eszközök

Abstract

Michel De Vroey a 2016-ban megjelent A History of Macroeconomics form Keynes to Lucas and Beyond című könyvében a közgazdaságtan eddig megszületett makroökonómiai elméleteinek összefoglalására tesz ambiciózus kísérletet, sorra véve a tudományág sikereit és kudarcait John M. Keynestől kezdve többek között Robert E. Lucason és Edward C. Prescotton át egészen a 20. század utolsó évtizedében teret nyerő új keynesi modellekig. Erről a könyvről nyújt Costas Azariadis áttekintő összefoglalót, amelyben kiemeli a makroökonómusok közel egy évszázad alatt megválaszolt, illetve megválaszolatlanul maradt kérdéseit. A makroökonómia John Maynard Keynes munkásságával vált a közgazdaságtan jól megkülönböztethető részterületévé az 1930-as évek végén. Keynest és a kortárs közgazdászokat elsősorban a Nagy Válság okán kialakult tömeges munkanélküliség miértjének és gyógyírjának felderítése ösztönözte a nemzetgazdaság működésének aprólékos vizsgálatára. A 20. század előrehaladtával azonban a makroökonómusok figyelme a mély válságok és a tömeges munkanélküliség problémájáról többek között az üzleti ciklusokra, az eszközbuborékokra, az innováció rövid távú hatásaira, az intézmények szerepére és a jövedelmi, illetve vagyoni egyenlőtlenségekre terelődött. A század végére az egyre szofisztikáltabb gazdaságpolitikai eszköztárnak köszönhetően az üzleti ciklusok volatilitása nagyban csökkent, ezen folyamatban pedig a könyv szerzője szerint Lucas és az ő nyomán megjelenő DSGE (dynamic stochastic general equilibrium) modellek jelentettek fordulópontot.