PRIORITÁSKÉPZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN A KÖZGAZDASÁGTAN HOZZÁJÁRULÁSA
Abstract
Hazánkban az Egészségbiztosítási Alap igen jelentõs összegekkel gazdálkodik:
jelenleg évente mintegy 1 500 milliárd forinttal. Az Egészségbiztosítási Alap részesedése a bruttó hazai termékbõl az 1990-es évek elején 9% körül volt, ma és az
elmúlt pár évben 67% körüli. Az Alap éves tervszámai rendszeresen elmaradnak
a tényleges teljesítéstõl. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Egészségbiztosítási Alapjának (E. Alap) 1994 és 2005 között minden évben folyamatosan deficites volt. A hiány mértéke 2003 és 2005 között azonban jelentõsen megnõtt és minden évben meghaladta a kiadások 20%-át. Ezen 3 év alatt
nominálértéken közel 1 000 milliárd forinttal növekedett az E Alap kumulált hiánya. Az 19942005 közötti kumulált deficit nominálértéken 1 421,0 milliárd forint,
illetve ugyanez a kumulált deficit 2005-ös áron 1 757,9 milliárd forint. (Boncz,
2005) A fenti számok jól érzékeltetik, hogy milyen jelentõs összegekrõl van szó;
ugyanakkor szembe kell nézni azzal, hogy a források korlátosak, és a jövõben
várhatóan tovább nõ az egészségügyi szolgáltatások finanszírozási igénye. El
kell tehát gondolkodni arról a kérdésrõl, hogy mit, kinek és mennyiért nyújt az
egészségügyi ellátórendszer, hol van lehetõség források felszabadítására és hatékonyabb felhasználásukra. A Corvinus Egyetem és a Pénzügyminisztérium
2005. évi közös projektje részben ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. A jelenlegi
cikk1 röviden ismerteti, hogy a közgazdaságtan, és azon belül az egészség-gazdaságtan hogyan járulhat hozzá az egészségügyi prioritásképzés gyakorlatához.
