URBANIZÁCIÓS TENDENCIÁK ÉS A VIDÉK-VÁROS ELLENTÉT GYÖKEREI KÍNÁBAN

Abstract

A tanulmány az utóbbi két évtizedben rendkívüli mértékben felgyorsuló kínai
urbanizációs folyamatokat vizsgálja, elsősorban történeti-intézményi megközelítésben. Bemutatja, hogyan vált áldozatává a vidék a szocializmus évtizedei erőszakos iparfejlesztési stratégiájának, milyen nagy horderejű változások következtek be a reformidőszak első évtizedében, hogyan alakult át lassan az intézményrendszer, valamint áttekinti azokat a legfontosabb változásokat, amelyek a kilencvenes évek közepe óta jellemzik a vidék és a város
viszonyát. Úgy tűnik, hogy a szigorú korlátozások folyamatosan enyhülnek,
a városi előjogok lassan erodálódnak, ugyanakkor a különbség szegény és
gazdag, falusi és városi lakos között továbbra is megmarad (sőt: nő), miközben a migránsok egyre nagyobb tömegei kényszerülnek ingázni lakó- és munkahelyük között. Az is valószínűnek tűnik, hogy az urbanizáció szempontjából Kína egyre inkább hasonlatossá válik más feltörekvő országokhoz.